A szerzetes és a békák

2013.05.21 08:19

 

A szerzetes és a békák

 

Egy éjszaka béka brekegése zavarta meg a kolostor kertjében imádkozó szerzetest. Megpróbált nem a brekegésre figyelni - mindhiába.

Elfutotta a méreg, és rákiáltott a békára:

- Csönd! Imádkozom!

A szerzetes kérése - mivel szent ember volt - meghallgatásra talált az égben. Minden teremtmény nyomban elnémulva adta meg neki az imához szükséges csendet.
De ekkor egy hang zavarta meg a barát imáját. Belülről jött, a lelke mélyéről:

- És ha Isten ugyanolyan szépnek találja a béka brekegését, mint a te zsoltáros imádat?!...

- Mi tetszhet már az Úrnak egy béka brekegésében? – válaszolta a szerzetes kelletlenül.

De a hang nem csitult el:

- Akkor miért teremtette az Isten a békát ilyen hanggal?

A barát elhatározta, utánajár a kérdésnek. Odaszólt a békának:

- Brekegj!

A béka teljesítette a parancsot, hamarosan a környék összes békája csatlakozott hozzá, koncertjük betöltötte az éjszakát.

A szerzetes hallgatta, hallgatta a késő békazenét, egyre szebbnek találta, harmonikusan illett a holdfényes éjszakához.

Amikor felállt,  hogy cellájába  menjen,  újra  hallani vélte a hangot a lelke mélyéből:

- Régen nem voltunk már ilyen meghitten együtt... - súgta fülébe a Teremtő...

 

"Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel!"

Pál levele a rómaiakhoz 2,1

Elérhetőség

Tanulságos történetek tárháza tanulsagos@gmail.com