Lobogó kis lélek

2013.02.11 21:09

Lobogó kis lélek…

 

Volt egyszer egy lélek, aki fénynek ismerte önmagát. Lévén újdonatúj lélek, türelmetlenül vágyott a megtapasztalásra.

- Én vagyok a fény! - mondogatta - Én vagyok a fény!

- Ám mindaz, amit erről tudott és mondott, nem helyettesíthette a megtapasztalást. Márpedig abban a birodalomban, ahol ez a lélek élt, semmi más nem létezett, csak fény, fény és fény. Valamennyi lélek nagyszerű volt, valamennyi lélek csodálatos volt, és valamennyi lélek a Teremtő fenséges fényével ragyogott. Ilyenformán a szóban forgó kis lélek úgy érezte magát, mint gyertyaláng a napsütésben. A legnagyobb ragyogás közepette, melyhez ugyan hozzátette saját ragyogását is, mégsem láthatta önmagát, nem tapasztalhatta meg AKI és AMI valójában. Egy idő után a kis lélek epekedve sóvárgott megismerni önmagát, és oly hatalmas volt vágyódása, hogy a Teremtő így szólt egy napon:

- Tudod-e kicsike, mit kell tenned, hogy kielégítsd hatalmas vágyódásodat?

- Mit, Teremtőm, mondd mit? Bármit megteszek! - kiáltotta a kicsi lélek.

- E kell választanod magad tőlünk, a többiektől. - válaszolta - Folyamodj a sötétséghez!

- Mi az a sötétség, ó szentséges Egy? - kérdezte a kicsi lélek.

- Az, ami te nem vagy - válaszolta, és a lélek megértette.

Követte Teremtője tanácsát. Eltávozott a mindenségből és egy másik tartományba költözött. Itt a kicsi lélek megtapasztalhatta a nagy sötétséget, és meg is tette. Ám a sötétség közepette egyszer csak felkiáltott:

- "Atyám! Atyám! Miért hagytál el engem?" - miként Te, amikor a legsötétebbnek tartott időket éled.

A Teremtő azonban soha nem hagy el téged, mindig melletted van, és készen áll rá, hogy emlékeztessen arra, AKI valójában vagy, és mindig készen áll rá, hogy hazahívjon. Ezért mondja, hogy legyél fény a sötétségben, és ne átkozd a sötétséget! Ne feledd, hogy Ki vagy, olyankor sem, amikor mindenfelől körülfog mindaz, ami nem vagy! Csak adj hálát a teremtésért akkor is, ha éppen a megváltoztatására törekszel. És tudd, hogy amit a legnagyobb megpróbáltatásod idején teszel, az lehet a legnagyobb diadalod. Mert az általad teremtett tapasztalat annak kinyilvánítása, AKI vagy és AKI lenni akarsz.

Azért meséltem el ezt a kis történetet - a lobogó kis lélekről szóló tanmesét - hogy jobban megérthesd, miért éppen olyan a világ amilyen, és hogyan változhat meg mindez egyetlen pillanat leforgása alatt, ha mindenki emlékszik legmagasztosabb isteni igazságra.

Bárki érezheti magát megbántva, bárki érezheti úgy, hogy ártalmára voltak, ám amikor visszatértek az Örök Birodalomba, rájöttök majd, hogy nem ért benneteket semmiféle kár. Akkor meg fogtok bocsátani azoknak, akikről azt hittétek, hogy megbántottak benneteket, mert tudatosulni fog bennetek a Magasabb Rendű terv.

- A Teremtő bármely töredéke lehetsz, amelyik csak akarsz - mondta a Teremtő a kis léleknek. Te vagy az Abszolút, amely megtapasztalja önmagát. - a Teremtő melyik általad választott megnyilvánulását kívánod most megtapasztalni?

- Tehát van választásom? - kérdezte a Kis Lélek.

- Igen. Megtapasztalhatod a teremtő bármely megnyilvánulását, önmagadként, benned és rajtad keresztül.

- Rendben. - felelte a kis lélek - Akkor a Megbocsátást választom. Szeretném Teljes

Megbocsátásként megtapasztalni önnön lényemet.

Képzelheted mekkora kihívás volt ez, hisz senkinek sem kellett megbocsátani. Tökéletességet és Szeretetet teremtettem.

- Senkinek sem kell megbocsátani? - kérdezte némiképp hitetlenkedve a kis lélek.

- Senkinek - ismételte a Teremtő - Nézz körül. Látsz-e nálad kevésbé tökéletes, kevésbé csodálatos lelket? - erre körbefordult és meglepetten látta, hogy köré gyűlt a mennyország valamennyi lelke. Jöttek a Királyság legtávolibb zugából is, mert hallották, hogy a kis lélek rendkívüli párbeszédet folytat a Teremtővel.

- Értem. Senki sem tökéletlenebb nálam! - kiáltott fel a kis lélek - Akkor hát kinek bocsássak meg?

Erre egy lélek kilépett a tömegből. - Nekem megbocsáthatsz. - Mondta ez a barátságos lélek.

- Miért? - kérdezte a kis lélek.

- Olyan dolgok fognak veled történni, amiért megbocsáthatsz - válaszolt a barátságos lélek.

- De miért? Mit tudsz tenni ellenem Te, a tökéletes Fény teremtménye, hogy meg kell majd neked bocsátanom?

- Ó - mosolyodott el a barátságos lélek - biztosan kitalálunk majd valamit!

- De miért? - a kis lélek nem értette, hogy miért akarná egy ilyen tökéletes teremtmény annyira lelassítani a rezgését, hogy tényleges gonoszságot tudjon tenni.

- Egyszerű - magyarázta a barátságos lélek - Megtenném, mert szeretlek. Szeretnéd magad Megbocsátásként megtapasztalni. Nem? Egyébként te is megtetted értem már ugyanezt.

- Én? - ámuldozott a kis lélek

- Persze. Nem emlékszel? Teljesek voltuk te meg én. A Fel és Le, a Bal és Jobb. Mi voltunk az Itt és Ott, a Most és Akkor voltunk Kicsik és Nagyok, Férfiak és Nők, Jók és Rosszak. Minden voltunk. A Minden. Megegyeztünk, hogy mindketten külön-külön megtapasztaljuk Isten legfőbb részeit, mert megértettük, hogy ... - .. amikor az Vagy, ami Nem vagy, akkor, ami Te Vagy, az nem Te Vagy! Nem létezhet meleg nélkül hideg, bánat nélkül nem lehetsz boldog, a gonosz nélkül nem ismerheted a jót, Ha valami akarsz lenni, akkor fel kell bukkannia valahol a világban ennek a valaminek vagy valakinek az ellentétének, hogy ez a valami - bármi legyen is - létrejöhessen.

- Egyetlen dolgot kérek cserébe. - jelentette ki a barátságos lélek.

- Akármit kérhetsz! - kiáltotta a kis lélek. Alig bírt magával az izgalomtól, hogy végre Isten bármelyik megnyilvánulását megtapasztalhassa. Megértette a Teremtő tervét.

- Abban a pillanatban, amikor ütlek-verlek, és a leggonoszabbakat művelem Veled, amit csak el tudsz képzelni, ... emlékezz, hogy ki is vagyok valójában!

- Ó! Nem fogom elfelejteni! - ígérte meg a kis lélek. - Találkozunk a Tökéletességben, melyben egyek vagyunk, és mindig emlékezni fogok rá, ki vagy. Mindig!

Elérhetőség

Tanulságos történetek tárháza tanulsagos@gmail.com