Önként vállalva?

2013.03.11 10:38

Önként vállalva?



A lány ott állt az italos pultnál és úgy gondolta, elbír vinni egyedül is egy pakk ásványvizet. Mire a pékárukhoz ért, eszébe jutott, hogy mégis megkönnyíthetné a saját dolgát, ezért felhívta a barátját, hogy jöjjön le elé a bolthoz és segítsen neki cipekedni. Megbeszélték, hogy egyúttal a kutyát is megsétáltatják, de mivel az ebet még fel kellett készíteni a sétára, a fiú jelezte, hogy lehet, nem tud időben a bolthoz érni. A lány ezt elfogadta és már ment is a kasszához. Mire fizetett és mindent bepakolt, úgy gondolta, a fiú már biztosan a bejáratnál várja. De amikor kiért, látta, hogy a fiú és a kutya még sehol sincsenek.

Elindult hát egyedül a pakkokkal, de pár lépés után érezte, hogy ezt nem is olyan könnyű egyedül cipelni, mint ahogy azt gondolta. Minden egyes lépéssel bosszúsabb és dühösebb lett. - Nem igaz, hogy ennyi idő alatt nem tudott elkészülni, nő létemre itt cipekedek, majd
megszakadok, ő meg még mindig sehol!

Ezen vívódott magában, majd egy pillanat alatt végigfutott benne egy gondolat, hogy hiszen erre őt senki sem kényszeríttette! Ezt vállalta, ő gondolta úgy, hogy a bevásároltak mellé még egy pakk ásványvizet is visz magával! Ez kizárólag a saját és senki más döntése nem volt! Rájött, elfelejtette, hogy ez az ő vállalása volt és most igyekezett másokat hibáztatni érte! Felismerte, hogy kétféle úton-módon csinálhatja végig: vagy bosszankodik és dühöng magában a továbbiakban is a hazafelé vezető út nehézsége miatt, vagy elfogadja vállalását és minden következményével együtt és véghezviszi azt.

A ház kapujának bejáratáig cipekedett, csak ott találkozott a fiúval és a kutyával, akik még csak akkor indultak el. De a lánynak egy rossz szó sem hagyta el ajkát és a legőszintébb szeretettel üdvözölte a fiút.

A lány a második utat választotta. Az út nehézsége nem maradt meg benne, csak az öröm, amit a felismerés nyújtott.

 

Forrás: ismeretlen

Elérhetőség

Tanulságos történetek tárháza tanulsagos@gmail.com