Szerepek Kertje

A Szerepek Kertje

Volt egyszer egy különös kert, valahol az idő és tér határán túl, ahol a lelkek megszületésük előtt sétálni jártak. E kertet úgy hívták: a Szerepek Kertje.

A kert fáin maszkok lógtak – mindegyik egy életet, egy szerepet, egy sorsot jelképezett. Némelyik csillogott, könnyű és boldog volt, mások nehéz, sötét árnyalatokban játszottak, fájdalommal teli történeteket mesélve. 

Aki a kertbe lépett, választott egy maszkot – s azzá vált, amivé a maszk formálta.

Egy fiatal lélek, név nélküli még, megállt az egyik fa alatt. A sors nem szólt hozzá, csak figyelte. A lélek tétovázott.

– Tudod-e, hogy mit akarsz? – suttogta a szél.

– Nem – válaszolta a lélek –, csak azt tudom, hogy keresem Önmagam.

A fa megrezzent, s lehullott róla három maszk. Az egyik tiszta arany volt, ragyogott, mint a napfény. "Siker és dicsőség" állt rajta. A másik gyöngyházfényű, csendes és meleg – "Család és szeretet". A harmadik poros, kopott volt, repedésekkel – "Magány és bölcsesség".

A lélek hosszasan nézte mindhármat. Megérintette a gyöngyházmaszkot, de valami visszatartotta. Megsimította az aranyat, s érezte benne az ürességet. 

A kopott maszkot felvette, s a sors felmordult.

– Miért ezt választod? Hisz bánatot hozhat! Elveszhetsz benne!

A lélek azonban csak ennyit mondott:

– Nem félek attól, hogy elvész valami, ha közben megtalálom Önmagam.

Így hát lesétált az ösvényen a földi világba, a vállán a nehéz maszk súlyával, de a szívében valami szikrázott. Nem volt biztos abban, hogy jókor érkezett, vagy hogy a sors mit akart tőle. De ahogy élt, sírt, szeretett, elbukott, majd újra felállt, egyre inkább levetkőzte a maszkot – s a végén ott állt mezítelen lélekkel: önmaga fényében. És amikor eljött az idő, hogy visszatérjen a Kertbe, a sors szelíden megkérdezte:

– Boldogságot hoztam… vagy bánatot?

A lélek elmosolyodott:– Mindkettőt. De egyik sem volt hiábavaló. Mert már tudom, ki vagyok.

A fa alatt ekkor új maszk nőtt: áttetsző volt, mintha fényből szőtték volna. És rajta csak ennyi állt: "Önmagam."

"Tudja-e a Sors, hogy mit akar?
Jókor jön-e, vagy zavar?
Boldogságot hoz, vagy bánatot?
És Te melyiket vállalod?
Nagy a színház, sok a szerep,
Eljátszhatod mindegyiket,
De csak az a szerep való Neked,
Melyben Önmagadat leled.
Mert néha a Sors sem tudja mit akar,
Jókor jön-e, vagy zavar.."~
Pilát Gábor

Ez a töténet Piláth Gábor gondolatához íródott. 

Szerző: h.juditt