Vörös rózsa és egy kaktusz története
Egy szép tavaszi napon vörös rózsa virágzott az erdőben. Sokféle fa és növény nőtt ott. Ahogy a rózsa körülnézett, egy közeli fenyő azt mondta:
- Milyen gyönyörű virág. Bárcsak én lennék ilyen kedves.
Egy másik fa így szólt:
- Kedves fenyő, ne légy szomorú. Nem kaphatunk meg mindent.
A rózsa elfordította a fejét, és megjegyezte:
- Úgy tűnik, én vagyok a legszebb növény ebben az erdőben.
Egy napraforgó felemelte sárga fejét, és megkérdezte:
- Miért mondod ezt? Ebben az erdőben sok gyönyörű növény van. Te csak egy vagy közülük.
A vörös rózsa így válaszolt:
- Látom, hogy mindenki engem néz és csodál.Aztán a rózsa egy kaktuszra nézett, és így szólt: - Nézd azt a csúnya, tövisekkel teli növényt!
A fenyő azt mondta:
- Vörös rózsa, miféle beszéd ez? Ki mondja meg, mi a szépség? Neked is vannak töviseid.
A büszke vörös rózsa dühösen nézett a fenyőre, és így szólt:
- Azt hittem, jó ízlésed van! Egyáltalán nem tudod, mi a szépség. Nem tudod összehasonlítani a tövisemet a kaktuszéval.
"Milyen büszke virág" – gondolták a fák.
A rózsa megpróbálta elmozdítani a gyökereit a kaktusztól, de nem tudott megmozdulni.
Ahogy teltek a napok, a vörös rózsa a kaktuszt nézte, és sértő dolgokat mondott, például:
- Ez a növény haszontalan? Mennyire sajnálom, hogy a szomszédja vagyok.
A kaktusz soha nem volt ideges, és még tanácsot is próbált adni a rózsának, mondván:
- Isten egyetlen életformát sem teremtett cél nélkül.
Eltelt a tavasz, nagyon meleg lett az idő. Az erdőben nehézkessé vált az élet, mivel a növényeknek és állatoknak vízre volt szükségük, és nem esett eső. A vörös rózsa hervadni kezdett.
Egy nap a rózsa látta, hogy a verebek beledugják a csőrüket a kaktuszba, majd felfrissülve elrepülnek. Ez elgondolkodtató volt, és a vörös rózsa megkérdezte a fenyőfát, mit csinálnak a madarak. A fenyő elmagyarázta, hogy a madarak a kaktuszból kaptak vizet.
– Nem fáj, ha lyukakat csinálnak? – kérdezte a rózsa.
- Igen, de a kaktusz nem szereti látni, ha a madarak szenvednek - válaszolta a fenyő.
A rózsa csodálkozva kinyitotta a szemét, és így szólt:
– A kaktuszban van víz?
– Igen, inni is lehet belőle. A veréb is tud vizet hozni neked, ha a kaktusztól kérsz segítséget.
A vörös rózsa túlságosan szégyellte korábbi szavait és viselkedését ahhoz, hogy vizet kérjen a kaktusztól, de végül a kaktusztól kért segítséget. A kaktusz kedvesen beleegyezett, a madarak pedig megtöltötték csőrüket vízzel és meglocsolták a rózsa gyökerét.
Így a rózsa megtanulta a leckét, és soha többé nem ítélt meg senkit a külseje alapján.
