Béla mindig is úgy érezte, hogy nem fér bele a világba. A többiek könnyedén kötöttek barátságokat, ő viszont inkább a sarkokban kuporgott, félve, hogy kínos lesz a jelenléte. Úgy gondolta, semmi különleges nincs benne, amiért bárki is kedvelhetné.

Egy kis faluban, a hegyek között élt Zsófi, a kedves virágárus. Minden nap kora reggel kiment a kertjébe, hogy friss virágokat gyűjtsön a kosarába. Zsófi virágai gyönyörűek voltak, illatosak és színesek, örömet vittek minden házba. A falusiak szerették Zsófit, és boldogan vásároltak tőle csokrokat ünnepekre, esküvőkre, vagy csak úgy, hogy feldobják...

Egy fiatal lány, Anna, arról álmodozott, hogy zenész lesz. Nap mint nap a zongoráján játszott, és a szívében égett a vágy, hogy egyszer a nagy színpadokon állhasson.

A hideg szél süvített a fák között, miközben Bence hazafelé vánszorgott az erdőben. A nap már lebukott a horizont alá, sötétségbe borítva a tájat. Fáradt volt és fázott, de tudta, hogy sietnie kell haza, hogy elérje a meleg kandallót és a finom vacsorát, amit felesége ígért neki.

A két barát

Egy kis faluban két régi barát élt, János és Péter. Az évek során szoros kapcsolat alakult ki közöttük, és minden titkukat egymással osztották meg.

Egyszer mikor még Pesten laktunk, valaki becsöngetett hozzánk.

Sally felpattant, amint meglátta a sebészt kijönni a műtőből. Azt kérdezte: "Hogy van a kisfiam? Jól lesz? Mikor láthatom?"

Anna vidéken, egy kis faluban élt. Kedves és szorgalmas lány volt, de néha elragadta a neheztelés. Gyakran irigyelte a falu gazdagabb lakóit, és azon tűnődött, miért nem lehet neki is olyan szép háza, csillogó ékszerei, és drága ruhái, mint nekik.

Volt egyszer egy király, akinek vára egy magas hegy tetején állt, és a birodalmára nézett. Az uralkodó annyira népszerű volt, hogy a közeli város lakói mindennap ajándékokat küldtek neki, és születésnapját az egész királyságban megünnepelték. Az emberek szerették, mert közismerten bölcs és igazságos volt az ítéleteiben.