Ivan Cankar: Egy csésze fekete

Az életben sokszor megbántottam azt, akit nagyon szerettem. Az efféle vétek olyan, mint a szentlélek ellen elkövetett bűn; sem ezen, sem a túlvilágon nem nyer bűnbocsánatot. Sem eltörölni, sem elfeledni nem lehet. Néha hosszú évekig csendben van, mintha kihunyt volna a szívben, mintha elveszett, eltűnt volna a...

John aggodalommal figyelte, mint vonszolja be maga után 17 éves lánya, Katie az ő neveletlen báránykáját a város állatvásárára. Remélhetőleg, most nem ájul el a kislány, mint előző nap, egy másik hasonló vásáron.
Katie rákkal küszködött. Ez volt az első alkalom, hogy kint lehetett a szabadban, szórakozhatott, megszabadulhatott a kórháztól és a...

Szép nyári nap volt. A cipész műhelye előtt ült és szorgalmasan dolgozott egy pár agyonhasznált papucson. Feje fölött kalitka lógott, benne vidáman ugrált egy szarka. Mintha éppen a gazdájával beszélgetett volna.
- Jancsikám - magyarázta Wulle, a cipész, miközben felpillantott -, szerencsés madár vagy. Semmi bajod nálam. Én is szerencsés vagyok,...

A postás mindig elment az utolsó házig. Ismert mindenkit és ismerte őt is az egész falu. Naponta elvégezte a munkáját és este hazatért kis családjához. Panasz sosem volt rá. A falu boldog közösségként élt, segítették egymást a bajban, örömökben is osztoztak.
Csak egy valaki élt magányosan, távol mindenkitől. Egy öreg ember. Senki sem tudott többet...

Van egy néni, aki a kertjében, szeretetével és gondoskodásával ápolt virágokat árulja a piacon. Régóta már, hogy tőle vásárolok. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de az ő virágai különleges helyet foglalnak el a szívemben. Hetekig csodálom őket, egy-egy nehéz pillanatban felvidítanak. Mindig rám mosolyog, megkérdezi, hogy vagyok.

Egy szép tavaszi napon vörös rózsa virágzott az erdőben. Sokféle fa és növény nőtt ott. Ahogy a rózsa körülnézett, egy közeli fenyő azt mondta:

Egy fiatal nő őszintén beszélt a közte és az édesanyja közötti kapcsolatról. Ugye ismerős?

Egy férfi minden nap busszal ment, hogy munkába induljon. Egy megállással később egy idős hölgy jött fel, és leült az ablak mellé.

Évek óta külön laktak már. A lány egyre elfoglaltabb lett a munkájában, az anya viszont a nyugdíjas éveire egyre több szabadidővel rendelkezett, így többnyire a lány elfoglaltságához igazodott a találkozásuk. De miután a sorscsapások az utóbbi években mintha csak sorban álltak volna, mert egyre-másra érték őket, ezért önkéntelenül is szorosabbá...

A fiatal sólyom elmondta anyjának, hogy komoly tervei vannak.