Szívhez szóló pár soros történet:
- Jó reggelt, Anna néni!
- Jó reggelt!
- Mit csinál itt? Hideg van! Meg fog fázni!
- A fiamat várom. Nemrég elment vásárolni valamit, de úgy tűnik, késik – tette hozzá az idős asszony az órájára nézve.
- Ne aggódjon, biztos vagyok benne, hogy nem tart sokáig. Nem bánja, ha társaságában maradok?...

Egy szép nyári reggelen Amelia lassan ébredezett otthonában, amely nem volt más, mint egy elegánsan berendezett, csodálatos kalitka. Az aprólékosan kidolgozott részletek és a kellemes környezet mind az ő kényelmét szolgálták. A kalitka biztonságot nyújtott neki, mégis fogságban tartotta, hiszen zárva volt. Amelia soha nem hagyta el, vagy talán...

A hóval lepett faluban élt egy öregasszony, akit mindenki Ana nagymama néven ismert. A háza régi volt, de mindig barátságos. A hideg esténként a falu gyerekei a tűzhelyek köré gyűltek össze, hogy történeteket hallgassanak.

Egy kis faluban, a hegyek között, élt egy egyszerű ember, akit Jánosnak hívtak. János szorgalmasan dolgozott a földjén, volt egy takaros háza, egy kis kertje, és egy szerető családja. Mégis, ahogy teltek az évek, egyre többször sóhajtozott magában: "Miért nem lehet nekem több? Több föld, nagyobb ház, és miért nem lehetek gazdagabb?"

Még egyszer megnézte a borítékot, majd visszatette az előszoba fordulójánál lévő tükör elé, jól láthatóan.

– Levegőnek nézel engem. – mondta egy este a lány szomorúan. A kanapén ült, felhúzva a térdeit, apró volt és törékeny, mint egy madár.
A férfi abba hagyta a gépelést, és percek teltek így el. Olyan mély volt a csönd, hogy elveszett benne az utcazaj.
A férfi hangja megcsuklott kicsit, mikor lassan beszélni kezdett:
– Igen, igazad...

Egyszer régen, egy kis faluban élt egy lány, aki mindig hitt az emberekben, de az élet sok csalódást hozott számára.
Barátai elárulták, és a világ kegyetlennek tűnt.
Egy nap, amikor úgy érezte, hogy mindenkiben csalódott és a remény már majdnem elillant belőle, találkozott egy különleges madárral.
A kékmadár szárnyai ragyogtak, mint a tiszta ég, és...

Béla mindig is úgy érezte, hogy nem fér bele a világba. A többiek könnyedén kötöttek barátságokat, ő viszont inkább a sarkokban kuporgott, félve, hogy kínos lesz a jelenléte. Úgy gondolta, semmi különleges nincs benne, amiért bárki is kedvelhetné.

Egy kis faluban, a hegyek között élt Zsófi, a kedves virágárus. Minden nap kora reggel kiment a kertjébe, hogy friss virágokat gyűjtsön a kosarába. Zsófi virágai gyönyörűek voltak, illatosak és színesek, örömet vittek minden házba. A falusiak szerették Zsófit, és boldogan vásároltak tőle csokrokat ünnepekre, esküvőkre, vagy csak úgy, hogy feldobják...