Egy csendes, októberi délután volt, amikor Anna először találkozott Áronnal. Az erdő, ahol mindketten egy kis sétát tettek, arany és vörös színekben pompázott, a levelek halk suhogással hullottak a földre. Anna gyakran járt ide, hogy elmerüljön a természet nyugalmában, de aznap valami más volt a levegőben. Ahogy lassan lépdelt a sárga levelek...

Az elveszett és megtalált boldogság

— Jaj, drága néném… milyen csodálatos illat…

A nap már akkor bal lábbal indult, amikor az ébresztőóra nem szólalt meg.

Volt egyszer egy fogadó, melyet Ezüst Csillagnak hívtak. A tulajdonos minden tőle telhetőt elkövetett, hogy minél több vendéget csábítván nyereségessé tegye vállalkozását: a szállás kényelmes volt, a kiszolgálás szívélyes, és az árak elfogadhatók, de mindhiába.

Egykor virágzó életet élt Anna. Otthona tele volt kacagással és melegséggel, a munkája pedig beteljesedést hozott számára. Aztán egy pillanat alatt minden megváltozott. Elvesztette a férjét, majd a munkáját is. A megtakarításai lassan elfogytak, és a nevetés is kihunyt a ház falai közül. Aztán már a remény is, mert hiába kapaszkodott a hitébe, úgy...

Volt egyszer egy különös kert, valahol az idő és tér határán túl, ahol a lelkek megszületésük előtt sétálni jártak. E kertet úgy hívták: a Szerepek Kertje.

Szívhez szóló pár soros történet:
- Jó reggelt, Anna néni!
- Jó reggelt!
- Mit csinál itt? Hideg van! Meg fog fázni!
- A fiamat várom. Nemrég elment vásárolni valamit, de úgy tűnik, késik – tette hozzá az idős asszony az órájára nézve.
- Ne aggódjon, biztos vagyok benne, hogy nem tart sokáig. Nem bánja, ha társaságában maradok?...

Egy szép nyári reggelen Amelia lassan ébredezett otthonában, amely nem volt más, mint egy elegánsan berendezett, csodálatos kalitka. Az aprólékosan kidolgozott részletek és a kellemes környezet mind az ő kényelmét szolgálták. A kalitka biztonságot nyújtott neki, mégis fogságban tartotta, hiszen zárva volt. Amelia soha nem hagyta el, vagy talán...

A hóval lepett faluban élt egy öregasszony, akit mindenki Ana nagymama néven ismert. A háza régi volt, de mindig barátságos. A hideg esténként a falu gyerekei a tűzhelyek köré gyűltek össze, hogy történeteket hallgassanak.